Derdák Tibor
Derdák Tibor 1961-ben született Budapesten, gyermekkorát a II. kerületben, a Rózsadombon töltötte. Az Áldás utcai Általános Iskola elvégzése után az Apáczai Csere János Gimnáziumban érettségizett. Középiskolai évei alatt országos tanulmányi versenyt nyert francia nyelvből, majd az ELTE francia és szociológus szakán folytatja a tanulást. Szülei építészek voltak, ma már nyugdíjasok. Testvérei közül András éveken át párizsi magyar kulturális attasé volt, ma a franciaországi Montpellierben lakik és a Sziget Fesztivál szervezőjeként ott dolgozik. Judit Münchenben él és építészként tevékenykedik.
Tibor friss diplomásként az Országos Alkohológiai Intézetben dolgozott szociológusként. Elméleti oldalról készített tanulmányokat, de őt az is érdekelte, hogyan lehet a gyakorlatban leszoktatni szenvedélyükről az alkoholistákat. Létrehozták az Anonim Alkoholisták Szervezetét. Mindez 1986-ban történt, amikor még mindenfajta csoportosulás gyanús volt, így ők is hamar „lelepleződtek”. Elárulja, volt már korábban rendőrségi ügye, mert 1982-ben belépett a Dialógus Békemozgalomba, amiért a karhatalom nyilvántartásba vette.
Mivel a tudományos világ nem nyerte el a tetszését, pályát módosított. Elutazott Baranyába, Magyarmecskére 1987-ben és a helyi iskolában helyezkedett el. Kapott felkérést, hogy a jobb képességű tanulóknak oktassa a francia nyelvet, de tudta, hogy mindenkinek egyforma oktatást kell biztosítani. A akkori jogi szokások is elgondolkoztatták. Ha egy lányt egy fiúval „édes kettesben” láttak, magántanulóvá nyilvánították, tulajdonképpen eltiltották az iskolalátogatástól. A fiukat nem érte hasonló retorzió. Ekkor szembesült azzal, hogy egyes térségekben a lányok el vannak nyomva.
Így jött el 1990, az első szabad demokratikus választás. Liberális érzelmű emberként támogatta a Szabad Demokraták Szövetségének baranyai jelöltjeit, ám végül ő került a Parlamentbe. Besencei lakosként átlátta: a képviselői munka egész embert kíván, ezért főállású politikus lett. Úgy fogalmaz: sok nagy tudású emberrel hozta össze a sors a négyéves ciklus alatt, ami számára felért egy újabb egyetemmel. Rájött, hogy nem politikus alkat, ezért 1994-ben nem mérette meg magát.
Már 1992-ben érezte, szükség van nemzetiségi gimnáziumra, mert a tanulók eltérő kulturális körből érkeznek az iskolákba. Elképzelése 1994-ben valósult meg, Pécsett megnyílt a Gandhi Gimnázium hátrányos helyzetű gyermekeknek. Nyugati szakemberek figyelmeztették őket a szegregációs hatásokra, amit akkor ők nem értettek. A következő évben a tehetséggondozó kollégium is beindult, majd a német katolikus egyház támogatásával Mánfán vásároltak hozzá épületet. Nevelőtanárként látta, hogy a szegregált településekről nem jutnak el az érettségiig a fiatalok. Arra gondolt, az iskolát kell helybe vinni. Így jött létre Alsószentmártonon a Kistigris Gimnázium, ahol a buddhista háttérrel rendelkező tanítás főleg erkölcsi és személyes támogatást jelentett. Az eredmények láttán az Oktatási Minisztériumból felkérést kaptak, hogy Borsodban is végezzenek felmérést. A 12 település feltérképezése után Sajókaza mellett döntöttek, de azóta Ózdon és Sátán is működtetnek iskolát, amelyek dr. Ámbédkaár nevét viselik. Jelenleg 400 középiskolás és 70 általános iskolás tanulójuk van, 2013-ban 30-an teszik le az érettségi vizsgát valamelyik tantárgyból. Az iskolában a szokásos tantárgyakon kívül cigány nyelven is lehet érettségizni, aminek a cigány családokkal való kapcsolatban érzi az előnyét.
Korábban egyházi státusban működtek, ami egy törvénymódosítás miatt 2012-ben megszűnt, de finanszírozásuk nem változott, sőt újabb öt évre köznevelési megállapodást kötött velük az állam. Így az őket megcélzó, többségében hátrányos helyzetű családokból érkező fiatalok előtt továbbra is nyitva áll a tanulás, a továbbtanulás lehetősége az átlagostól némileg eltérő oktatási formában.
Amit Derdák Tibor magára vállalt, az szétfeszíti a megszokott magánélet kereteit. Talán ez az oka annak, hogy 1989-ben kötött házassága csak pár évig tartott. Abból nem született gyerek, de nevelőszülőként négy elárvult gyermeket vett magához. Ők már felnőttek, hárman egyetemre kerültek, egyikőjük pedig Rómában él. Rendszeresen tartják a kapcsolatot, amikor lehetőség adódik, találkoznak és örülnek egymás sikereinek.
