Bányai Gábor

"Meglehetősen sok önéletrajzot (ma divatosan: CV-t) írtam már, különb-külön igények szerint, olykor rácsodálkozva, hogy ez mind én voltam egykor. Ha az ember elég régen van már a pályán, bízvást elmondhatja: voltam már szinte minden, tán csak akasztott ember nem. Voltam és vagyok is kritikus, színházba, koncertre, operába járó, azt olykor megítélni merészelő tanult dilettáns. Több ezer televíziós és rádiós műsort készítettem, szeretem magamat kreatív producerként emlegetni. Írtam és rendeztem, játékokat találtam ki és szerveztem meg, még a szappanopera világáig is elmerészkedtem.

Pedig én karmester szerettem volna lenni. Gyerekként tanultam zongorázni, mert akkor a jazz vonzott, azt persze nem engedték, erre megsértődtem, és nem mertem bevallani: én karmester akarok lenni. Játszottam gitáron a sulizenekarban, boldogan énekeltem a Beatles-számok felső szólamát, és senkinek sem mertem elmondani: én voltaképpen karmester akarok lenni. A szüleim vegyésznek szántak, én a Színművészetire jelentkeztem, végül bölcsészkart végeztem, és közben senki sem tudta: és karmester szeretnék lenni.

A világnak olykor szerencséje van – nem lettem karmester. Csak zenebolond, aki képes egy Callas-felvétel 30 másodpercéért kisebb vagyont fizetni, aki otthon tart azért egy karmesteri pálcát a lemezei között, és olykor titokban Klemperert vagy Karajant játszva irányítja az egész CD-zenekart. Akárhová megyek a világban, a helyi operaházba biztosan belógok, a gyerekeimet operamesékkel vidítom. És még hiszem, hogy a jó zenétől jobb lesz az ember maga is.

Egyébként 1950-ben születtem, ötvenkilencnél nem nézek ki többnek, bölcsésznek tanultam, szerkesztettem irodalomtörténeti periodikát, tanítottam drámatörténetet - de az igazi szerelmeim mindig a rádió, a tévé és a színház lettek és maradtak. Írtam rádiójátékokat és tévésorozatokat, rendeztem darabokat, szerkesztettem és produkáltam több ezer tévéműsort, voltam az mtv intendánsa, megszenvedtem a médiaháborút, tíz évet lehúztam a kereskedelmi televíziózásban, van két gyönyörű lányom, szeretnék visszavonulni mindenki örömére, és emlékiratokat írni nem mindenki örömére, de erre esélyem sincs, mert dolgozni csak pontosan, szépen, és főleg addig, amíg bele nem... és ebbe más is…"

KOTTAZŰR - klasszikus zenei kalandozás