Az elmúlt tizenöt évben a magyar társadalom jelentős része elfordult a politikától, kiábrándult a politikusokból. A közvélemény úgy érzékeli, hogy választott vezetői jellemzően - tisztelet a kivételnek - nem kiemelkedő képességeik vagy elkötelezettségük okán, hanem pártok katonáiként ülnek székeikben, és foggal-körömmel ragaszkodnak a pozícióikhoz. Az emberek beletörődni látszanak, hogy a politikai szereplők egymás lejáratásával vannak elfoglalva ahelyett, hogy személyes jó példát mutatnának, a politikai elit pedig úgy érzi, nincs társadalmi támogatása a felelős, nehéz döntéseket is vállaló kormányzásnak. A kiéleződő választási harcban a népszerű ígéretek uralják a programokat. Alig-alig esik szó azokról a valóságos problémákról, melyek népszerűtlen, rövidtávon áldozatokat követelő döntéseket kívánnak, és sok fontos intézkedést, amelyek szükségességéről még a különböző oldalon állók között sincs érdemi vita, újra és újra elhalasztanak.
 

Az elmúlt tizenöt évben a magyar társadalom jelentős része elfordult a politikától, kiábrándult a politikusokból. A közvélemény úgy érzékeli, hogy választott vezetői jellemzően - tisztelet a kivételnek - nem kiemelkedő képességeik vagy elkötelezettségük okán, hanem pártok katonáiként ülnek székeikben, és foggal-körömmel ragaszkodnak a pozícióikhoz. Az emberek beletörődni látszanak, hogy a politikai szereplők egymás lejáratásával vannak elfoglalva ahelyett, hogy személyes jó példát mutatnának, a politikai elit pedig úgy érzi, nincs társadalmi támogatása a felelős, nehéz döntéseket is vállaló kormányzásnak. A kiéleződő választási harcban a népszerű ígéretek uralják a programokat. Alig-alig esik szó azokról a valóságos problémákról, melyek népszerűtlen, rövidtávon áldozatokat követelő döntéseket kívánnak, és sok fontos intézkedést, amelyek szükségességéről még a különböző oldalon állók között sincs érdemi vita, újra és újra elhalasztanak.

A politikai közélet ma tartalmatlan és álságos. Elveszett a társadalmi kontrollba vetett hit, a nyilvános viták mögött politikai érdekeket keresünk, és lassan feladjuk a tiszta beszéd és a tiszta gondolkodás igényét. Mindez azért történhet meg, mert az emberek nagy része már nem hisz a politikusoknak és nem lát semmilyen alternatívát. Az állampolgárok többsége nincs tisztában és nem él jogaival, elveszítettük a demokráciába vetett hitünket és az államigazgatás iránti bizalmunkat, elfogadott magatartássá válik a kijárás, a mutyizás, az állampolgári kötelezettségek alóli kibújás és a különalkuk keresése.

Alábecsülnénk azonban az ország polgárait, ha belenyugodnánk, hogy a közélet menthetetlenül a semmitmondás és a populizmus foglya. Magyarországon sok olyan ember él, akik saját döntéseik, tehetségük, erőfeszítéseik révén lettek sikeresek. Közülük jó néhánynak megadatott a siker nyomában járó közismertség és figyelem. A hírnév és a közfigyelem felelősséggel is jár. Azoknak, akik részt tudnak venni a közvélemény alakításában, felelősségük, hogy a társadalmi kontrollt erősítsék, a fontos kérdések megvitatásához támogatást adjanak, a megtévesztő vagy hazug ígéretekkel szembeszálljanak, s hitelüket és lehetőségeiket arra használják, hogy újraélesszék az értelmes közéleti vitába és cselekvésbe vetett hitet.

Ezt a felelősséget felvállalva megalakítottuk a Szeretem Magyarországot klubot, olyan emberek támogatásával, akiknek véleményét elért eredményeik sokak számára hitelesítik, akik azonban nem akarnak a társadalmi megosztottság áldozataivá válni, a mindent átszövő politika csapdájába kerülni, és nem akarják elfogadni a közéleti szerepvállalás és a pártpolitikai érdekek azonosítását. Egyre többen hisszük, hogy a haza és a nemzet érdekei felette állnak az egyéni érdekeknek. Szívesen tennénk egy jobb, élhetőbb jövőért. Hisszük, hogy az ország készen áll rá, hogy szembenézzen súlyos és nehéz kérdésekkel is. Feladatunknak tartjuk, hogy a figyelmet azokra a halaszthatatlan feladatokra irányítsuk, melyek a rendszerváltás óta megoldatlanok, s hogy segítségül hívva a nyilvánosság erejét és mozgósítva a legjobb szakemberek tudását közvetítői legyünk a társadalmi párbeszédnek. Ha együtt kiállunk és megfogalmazzuk elvárásainkat a valós problémák mielőbbi hatékony megoldására vonatkozóan, elég erős lehet a szavunk, főleg, ha cserébe vállaljuk, hogy személyes hitelünket, befolyásunkat latba vetve közreműködünk a tömegtájékoztatásban, megmagyarázva és elfogadtatva az egyébként rövidtávon népszerűtlen intézkedések szükségszerűségét.

Joggal merülhet fel a kérdés, szerencsés-e a választások előtt belekezdeni e tevékenységbe? Mi legyen a viszonyunk a pártokhoz, a szavazáshoz? Az időzítés azért szerencsés, mert bárki nyeri is a választásokat, csak a ciklus elején van reális esély áldozatokkal járó, pozitív hatást csak hosszútávon garantáló lépések megtételére. Miután nem egyéni véleményünk feladására, hanem konkrét ügyekben közös álláspont megfogalmazására, képviseletére szövetkezünk, mindenkinek magánügye marad politikai szimpátiája, meggyőződése, amelyre ezen keretek között nem vagyunk kíváncsiak. A szavazás kérdésében természetesen nem kívánunk egyik oldalon sem állást foglalni, azonban igyekszünk aktivizálni azokat a választópolgárokat, akik az elmúlt években olyannyira kiábrándultak a politikából, hogy már választani sem hajlandók. Tudatosítani szeretnénk mindenkiben, hogy a demokratikus rendszernek a döntésekben részt vállaló, a hatékony képviseletet számon kérő, öntudatos polgári viselkedés az igazi alapja.

A Klub nem kíván párttá alakulni és tagjai közé nem hív pártpolitikusokat. Tagságot meghívásos alapon, a tagok ajánlásai alapján lehet szerezni. Tag olyan magánszemély lehet, aki elfogadja a működési alapelveket és közéleti szereplőként, tudósként, művészként, vállalkozóként, személyes hitelét latba vetve, tenni kíván a célok megvalósítása érdekében.